Szőlő

Szőlő: ezredéves csemege

 

Ismerjük meg!

 A bogyós gyümölcsűek családjába tartozó szőlő (vitis vinifera) Kis-Ázsiából származik, de a Kárpát-medencében korán meghonosodott, a legrégebben termesztett gyümölcseink közé tartozik. A szőlőtermelés végigkíséri az emberiség történelmét és kultúráját a homéroszi időktől kezdve. Magyarországon már a rómaiak, az avarok is foglalkoztak vele.

Számtalan színű és ízű, bogyónagyságú fajtája ismert, az apró szemű, szinte fekete félvad fajtától az ujjbegynyi sárga  nemesített csemegeszőlőig. Megkülönböztetünk bor és csemegeszőlő fajtákat, de sok fajta ún. kettős hasznosítású (például Oporto, Chasselas, Irsai Oliver).

Miért jó?

A lédús gyümölcsök közül 18 százalékos vagy magasabb cukortartalma miatt a legnagyobb energiatartalmú gyümölcs. A szőlő 6-9 g fehérjét, 5 g zsírt; 180 g szőlőcukrot, 5 g szerves sót, 130 g rostot tartalmaz kilogrammonként, mintegy hetven százaléka víz. Így érthető, hogy akár egészben, akár levet facsarva belőle frissítő, tápanyagban dús, értékes élelmiszer. C- vitamintartalma alacsony, 5 mg/100 g). A szőlő a szervezet számára közvetlenül is felhasználható cukrot – szőlőcukrot – tartalmaz, ezért kúraszerűen is ajánlható vérszegény, legyengült szervezet számára, daganatos betegségek, székrekedés, aranyér, mindenféle gyulladásos megbetegedés gyógyszereként. Maga a gyümölcshús illetve lé is rendkívül gazdag tápanyagforrás, ráadásul a szőlő héjában és magjában antioxidánsok, gyógyító erejű ásványi anyagok találhatók, mint például a kálium és a szelén. A szőlőmag kivonata, a szőlőmag-olaj segít megvédeni az agyat és az idegrendszert a károsodástól, erősíti az érfalakat és megelőzi az érelmeszesedést. Jó hatású lehet azok számára is, akiknek valamilyen allergiájuk, ízületi gyulladásuk  van. Vitamin és ásványi anyagtartalma, vértisztító hatása miatt természetes afrodiziákumként is számon tartják.

Hogyan fogyasszuk?

Akár mindennapra ajánlható egy pohár frissen préselt szőlőlé vagy egy fürt egészséges, érett szőlő reggel éhgyomorra vagy fél órával az étkezések előtt. Étkezés közben vagy utána azonban ne egyenek szőlőt, mert magas cukortartalma miatt igen könnyen megerjed; így nem segíti, hanem akadályozza az emésztést. Vásárláskor, szüretkor figyelni kell arra, hogy a szőlő nem utánérő gyümölcs: ha savanyúan szedik le, olyan is marad. Minél sötétebb árnyalatú, annál értékesebb a szervezet számára, a színes szőlő ugyanis antioxidánsokat tartalmaz.

Érdekességek

A fekete vagy kék színű, húsos bogyójú szőlőből egyes vidékeken lekvárt is készítettek, kelt tésztába, fánkba, rétesbe használták. Az Alföldön a szőlőbefőtt, a megmosott, musttal leöntött majd dunsztolással tartósított csemege is népszerű volt. Ritka, keleti eredetű édesség volt a mustméz vagy más néven pekmez. Ez úgy készült, hogy mustba birsalmát vagy sütőtököt szeleteltek, és addig főzték, amíg mézsűrűségű nem lett.

A XX. század első felében még fontos szerepe volt a háztartásokban a borecetnek, amit törkölyre öntött gyenge borból érleltek. Az erjedő must habjával összegyúrt korpából készült a kenyérsütéshez szükséges borélesztő. A szőlőlevelet, szőlőbajuszt vagy kacsot és a termővenyigék végén található másodtermést savanyúságok téli tartósításához napjainkig használják a vidéki háztartásokban. A szőlőlevelet egy húsos finomságban, a szármás húsban is felhasználják: húsgombócokat töltenek bele. Tőtikének is nevezik.